A magyar mûvészek közül, Munkácsy, Zichy Mihály és Benczúr Gyula mellett, senki sem aratott akkora világsikert, mint László Fülöp. Bejárt õ minden európai udvart, festett pápát, császárokat, királyokat és fejedelmeket, lefestette Európa legelsõ arisztokrata családjainak színét-javát, pénz- és szellemi arisztokratáit, — és most, mikor mint egy festõ Napóleon végig tekint mindeme sikerein, íme: kiderül róla, hogy még egészen fiatal ember. Még a negyvenes éveit rója és most van mûvészi ereje zenitjén.

László Fülöprõl itthon köztudomású, hogy mint szegény polgár-család tagja Budapesten született (1869. évi június hó 1-én) és kezdetben fénykép -retusírozással kereste kenyerét.

Azután hirtelen eszmélt arra a tudatra, hogy benne nagy mûvészerõ rejlik. A zsenik nagysága kitört belõle s eget kért.

Kezdetben apróbb zsanér-képekkel próbálkozott. Lefestett egy 48-as honvéd aggastyánt, amint bánatos õszi hangulatban a falevelek hullását nézi. Lefestette a "Regélõ öreg asz-szonyt" (a Mûbarátok díját nyerte el vele), festett bájosán naiv falusi libapásztorleányt és másféle zsanér-témákat s megfestette az ismerõsei arcképét is, hogy kenyere legyen.

Óriási sikerei a Kosmos-részvénytársaság egyik megrendelésével függnek össze. Ferdinánd bolgár fejedelem képmását akarta sokszorosítani ez a társulat s választása a fiatal Lászlóra esett. Õt küldte le Szófiába, hogy a fejedelemrõl élethû képmást készítsen. És ez a képmás olyan nagyszerûen sikerült, hogy mindjárt ott megrendelést kapott a bolgár metropolita megfestésére is.

A fejedelem pedig, az õ meleg szívével, szeretettel fölkarolta a fiatal mûvészt s beajánlotta a rokonaihoz: egyes fejedelmi udvarokba.

Így ismerték meg mindenfelé László Fülöpöt, aki páratlanul gyors alkotóerejével, elõkelõén kifinomodott ízlésével, képmásainak nagyszerû élethûségével és karakterbeli igazságával, mint alkotó mûvész, - - gentlemanlike modorával és eszességével pedig mint ember, egyaránt kedveltté lett mindenütt, minden helyen, ahol csak megfordult.

Így lett a német császár barátja: II. Vilmosé, aki tudvalevõleg az impressziók embere s aki a vörös sasrendet személyesen, e szavakkal tûzte a mûvész mellére: "Nemcsak mint mûvészt, de mint embert is igazán megszerettük önt" - - s aztán karonfogta, hogy átvezesse a császárnéhoz. - - "Jöjjön csak, így szólt, jöjjön, a feleségem és a leányom is gratulálni akar önnek. Õk is szívbõl örvendenek a szép arcképeknek s az ön sikereinek."

Íme: a mûvészsikerek egyik nagy titka: a tudás, ízlés és fellépés harmonikus elõkelõsége, mely a régi nagy mesterek korában, ahol a mûvészek a pápai és fejedelmi udvarok kiválóságai voltak, - - nem is ment olyan ritkaságszámba.

De László Fülöpben, kábítóan nagy sikerei mellett is, megmaradt az õszinte jellem egye-nessége, a jó rokon, jó barát és családjáért rajongó férfiszív melegsége. Mikor ifjúkori szerelmét: Guiness Lucyt, az irlandi sör-király leányát,. romantikus elõzmények után végre feleségül vehette, rövid budapesti letelepülése után, átköltözött Bécsbe, majd Londonba, ahol immár kilencedik éve él, négy fiúgyermekével együtt.

Hogy közbe-közbe hol Parisban, hol Madridban, Berlinben, Bécsben vagy Budapesten él, az a felszaporodott portré-megrendeléseitõl függ, de sokat tartózkodik az angol arisztokraták birtokain is, ahol minden háznak ünnepelt vendége.

Mûvészi sikereivel jár természetesen az is, hogy minden nagyobb nemzetközi mûtárlatra hivatalos és mindenfelé számos kisebb-nagyobb kitüntetésben részesült. A legszebb kitüntetések egyike azonban múlt évben érte, amikor felszólították, hogy a firenzei Pitti-Galleria szamara, ahol a világ legnagyobb mestereinek portré-képtára van, fesse meg önarcképét.

Legújabb mûveivel együtt mutatjuk ezt az igazán jellemzõ képmását is, mely elárulja, milyen átható nézéssel és energiával kutatja modelljének karakterét.

Szinte szuggeráló erõvel boncolja elõbb a modell lelkét. Szellemes tanulsággal melegíti fel, hogy õszintén, pózmentesen álljon elõtte az, akit megörökíteni fog. Fényképezésrõl persze nála szó sincs.

Elõveszi a Lenbach-kartont, az enyvezett papírlemezt, hogy kedves, okos, sõt gyakran izgatóan érdekes társalgás közben, másfél óra alatt, anélkül, hogy az illetõt meggyötörte volna, festékes ecsetjével, majdnem kész színvázlatban elénk varázsolja. Ha érdekes a fej és mûvészlelkét izgatja, négy-ötféle változatban hívja így életre a vásznain vagy kartonjain.

Maga a mûvész így mondja el érzéseit, mikor alkotásához kezd: «Az arckép festésénél mindenekelõtt a festendõ egyénnek általános megjelenése, lelki és szellemi világa által hagyom magam befolyásolni. Természetesen a mûvész jellemétõl, lelki kultúrájától függ: mennyire és minõ irányban befolyásolható. Valamint az életben, úgy a természet elõtt is a festendõ személlyel szemben mindenkor szeretettel, õszintén és nyíltan kell szemben állanunk, - - csak így alkotható komoly és egyéni mûvészet.»

A bûvészettel határos gyors vázlatokról csak akkor van szó, ha intim emléket akar a mûvész megörökíteni. Egy-egy karakterfejet, jó barátot, szép nõi mosolyt, finom profilt vagy üdén csillogó szemeket, édes gyermekarcot, a maga ragyogóan tiszta naivitásával, az admirális merész sastekintetét, az agg arisztokrata klasszikus nyugodtságát, a nagyhercegnõ átszellemült fejét, amint érezteti velünk, hogy õ salakmentes régiókban él a hétköznapiasság felett.

A nagyobb kompozíciók és nagyobbszabású képmásoknál õ is belemélyed témájába és teljes virtuozitását fejti ki, mint ahogy annyi nagyszerû mûvészelõdjétõl láthatta, akik az angol udvar légkörében éltek.

Mert az a kulturális varázserõ, mely Van Dycket az angol földre vonzotta s amely Gainsborough, Reynolds, Raeburn, Romney, Lawrence nagyszerû alkotásait elõsegítette s amely manapság is a világ legjobb portrétehetségeit gyûjti össze Angliába, természetesen László Fülöpre sem maradt hatástalanul. Õt is föllelkesíti.

Minden elõkelõség hat az emberre, mert minden elõkelõség ízlésbeli kiválóságot s magasabbrendû lelki és testi finomságokat jelent. Hát ott, ahol évszázados elõkelõség uralja a társaséletet és a mûvészetben is visszatükrözõdik ennek nemesítõ hatása!

Angliában ezért fejlõdött annyira a mûvészet fája s azért termett olyan gyönyörû virágokat, különösen a portré-mûvészet terén, mert a társas érintkezés nagyszerûsége épp oly kedvezõ talajt teremtett e mûvészeti ágnak, mint a reneszánsz idején az olasz fejedelmi és pápai udvarok elõkelõsége a figurális mûvészetnek.

Ily talajban természetesen László Fülöp mûvészete is évrõl évre csak erõsbödött.

S hogy ma fénykorát éli, igazolja a londoni Agnew-Galleriában rendezett legutóbbi kollektiv-kiállítása, mely az angol koronázás hónapjában, annyi rengeteg esemény közepette is, általános nagy sikert aratott.

Ezt a kiállítását az éppen Londonban vendégeskedõ Vilmos német császár nyitotta meg. A tárlat «clou»-ja természetesen a «Kaiser» lovasképmásavolt. A «Kaiser» (az angol lapok mind csak így nevezik) gárdaezredének egyenruhájában látható a képen, amint egy platánfa alatt áll, jobbkarját paripája nyeregkápáján nyugtatja, elõtte kedvenc orosz agára. Fején érc sisak, mellén vért, balkezével kardja markolatát fogja s nézésében az a tüzes energia honol, mely minden császári tettét jellemzi. Lászlónak ez az eísõ ilyen nagyobbszabású lovas képmása s õ maga is elismeri, hogy kissé feszélyezte ez az effektusos beállítás.

Az angol koronázás ünnepi hetében készült László mûtermében Togo admirális portréje, mely remekül jellemzi a szófukar, de annál élesebben gondolkozó nagyszerû katonai elmét. A mûvészi feladatot ezúttal izgatóan nehézzé tette az exotikus japán arc, mely nekünk európaiaknak kissé visszatetszõ. László virtuozitását dicséri, hogy a japán arctípust némi enyhítéssel még rokonszenvessé is tette, az apró termetnek pedig impozáns külsõt kölcsönzött az admirális egyenruha széles megfestésével.

A «Mûvészet»-ben közölt újabb képmások közül kiválik «Earl of Wemyss» arisztokrata feje, egy remek Ibsenes karakterfej, mely László «villám-vázlatai» között a legszebbek egyike. Mûvészi kvalitásban muzeális becsú szép portré az, melyet sógornõjérõl Miss Elie Guiness-rõl festett. A kitûnõen modellirozott arc, a lélekfestés õszintesége, a keresetlen beállítás s az egész mû könnyed, széles ecsetkezelése egy elsõrangú László-féle képmásról ad itt számot.

Egy bájos asszonyfej gyors megörökítését látjuk Lady Northcliff arcképén, mely páratlan közvetlenséggel készült.

Ugyancsak egyszerûség és nagy szeretet jellemzi azt a két üde gyermekfejet, melyekben László mester két fiát örökítette meg: Paul Lionardot és Stephen-t (akit bizonyára István király emlékére keresztelt így el).

László Fülöp ugyanis a távol idegenben is megmaradt annyira jó magyarnak, hogy büszke a magyarságára.

S ha egyhamar nem is telepedik vissza közénk, újabb alkotásait évrõl évre elküldi hazai kiállításainkra. Ezzel is dokumentálja, hogy bár a sokkal magasabb angol kultúrában él -szívében visszasír még a magyarsága.

Notes 
Special thanks to Matt Davies, of Kansas City, a Friend of the JSS Gallery, for sending along this article link

• See more on Philip Alexius de Laszlo